A közel háromezer lelket számláló település a megye délnyugati részén, a jászság peremén fekszik, Gyöngyöstől 12 km-re. Gyöngyössel a néhány éve épített új út köti össze. A Budapest-Miskolc kettősvágányú vasútvonalon könnyen elérhető. A közelmúltban átadásra került M3-as javított a közlekedés-földrajzi helyzetén. Már a késő bronzkorban lakták a területet. Az írott források 1323-ban Adach névalakban említik. Kezdetben az Aba nemzet birtoka volt, később nagyon sok család birtokolta. A település lakói elsősorban földműveléssel és állattartással foglalkoztak, a XIX. századtól kiegészítő foglalkozásként fuvarozást is vállaltak. Dinnyetermesztéséről és acélos gabonaféléiről volt híres, de a településen a legnagyobb munkáltató a vasút lett. 1742-ben épült temploma műemlék. A településen több műemléknek nyilvánított lakóház található, ezek a XIX. századi népi építészetet jelképezik A településtől néhány km-re volt a kenyérvári major kéttornyú vadászkastélya, ám ma már csak a kastélypark díszfái láthatók.

 Atkár

Gyöngyöstől 7km-re délnyugatra, a megye nyugati részén fekvő település nem egészen 1800 lakossal. Közúton jól megközelíthető Gyöngyös felöl is és a 3-as útról Budapest felől is. Az M3-as autópálya elkészültével közlekedés-földrajzi helyzete még kedvezőbb lett. A falu és környéke régészeti emlékekben gazdag. Kőkori, késő rézkori telepek. szarmata települések maradványai, hunkori edények is felszínre kerültek. Az Athkar alakkal egy 1325-ben írott forrásban találkozhatunk először. A falu történetében több családdal is találkozhatunk, akik birtokolták. Építészeti és kulturális emlékei között az 1860-ban épült temploma és a hagyományos népi építkezés jegyeit hordozó két lakóház emelhető ki. Az 1900-ban épült Győrffy - lakban jelenleg az óvoda működik, a Babits-kúriából pedig iskolát alakítottak ki. 14 kiskereskedelmi bolt és 4 vendéglátó egysége biztosítja az itt élők ellátását,

Detk

A Mátraalján, Gyöngyöstől északkeletre fekvő több, mint 2200 lakosú település közúton közelíthető meg. A legközelebbi vasútállomás Ludas a Budapest-Miskolc vonalon. A falut a XIII. században királyi solymárok lakták. Az 1260 táján Dumuzlo-nak nevezett falu már a középkorban nevezetes volt szőlőműveléséről és borairól. Borai közül a Domoszlói Muskotály és a HársIevelű a legismertebbek. A környezetében elterülő másfél ezer hektáros erdőség lehetőséget nyújt túrázásra, vadászatra. Az ötvenhektáros tó a horgászoknak, csónakázni vágyóknak kínál kedvező lehetőséget a kikapcsolódásra. A település legfontosabb látnivalói a római katolikus templom, a volt Greskovics-kúria és néhány parasztház a XIX. századból. A templom 1739-ben létesült és gótikus részleteket tartalmazó barokk stílusú. A kúria klasszicista stílusban épült a XIX. század elején. Az idelátogatót szép, virágos falu fogadja vendégszerető emberekkel. A falusi turizmusba való bekapcsolódás a huzamosabb tartózkodást is lehetővé teszi.

Gyöngyös

A közel 35 ezer lakosú város a Mátra hegység déli lábánál fekszik. A megye második legnagyobb városát a Mátra kapujának is nevezik. Hozzá tartozik az ország legmagasabb csúcsa, az 1015 m magas Ké­kes.(Településrészei: Mátra­füred, Kékestetö. Mátraháza). 1334-ben Károly Róbert uralkodó földesúri mezővárossá nyilvánította. A ferences rendi szerzetesek rövidesen szép templomot és kolostort emeltek. A város rangjához méltó módon építették át a plébánia­templomát. A gazdag patrónusok, a szorgos kereskedők, az iparosok, a szőlőtermelők a templomokat csodálatos ötvös­tárgyakkal látták el, amelyeket ma a Szent Korona Házában lehet megtekinteni. A török utáni újjáépítés után barokk stílusban újultak meg a templomok, megépült az Orczy-kastély, amely jelenleg a Mátra Múzeum központi épülete. A műemlékekben gazdag település az 1917­es rettenetes tűzvész után szinte a mai formájában született ujjá. A belváros arculatát a gyakori tüzek ellenére az egyházi épületek határozzák meg. Közülük kiemelkedik a Szent Bertalan, vagy Nagytemplom. Gyöngyös különleges építészeti színfoltja az északi határban, a Farkasmály aljában vájt és épített pincesor. A varosnak évszázadok óta erőssége a vendéglátás. Az utóbbi években nőtt a magán és társasági vendéglátóhelyek száma Gyöngyösön is és a mátrai településeken is. Szállodái, a Mátra Szálló, Opál hotel, Avar Hotel, Pagoda Hotel, Ózon Hotel, valamint a Sás-tói kemping mellett a panziók, éttermek, kisvendéglők száma 38, a kiskocsmáké 16, a cukrászdáké és kifőzdéké 10-10. Élénk zöldség és gyümölcs piaca mellett forgalmasak bevásárlóközpontjaik is.

Gyöngyöshalász

A Nyugati-Mátra alján, Gyöngyöstől 4 km-re délre találjuk a települést. Közúton Gyöngyösről közelíthető meg, és a legközelebbi vasútállomás is Gyöngyösön található. A 2650 lakosú település közlekedési adottságai jelentősen javultak az M3-as autópálya átadásával. Halaz néven 1267-ben említi egy oklevél. A településen az élet valószínűleg csak a honfoglalás után kezdett kialakulni. A Mátraalja többi településéhez hasonlóan ezt is az Aba nemzetség szállta meg. Többnyire jobbágyok és zsellérek lakták. A falu megélhetésében már a XVI. századtól jelentős szerepet játszott a szőlőművelés és bortermelés. A község határában Malomárok elnevezés őrzi annak emlékét, hogy több malom is működött itt. 1711-ben építették későbarokk stílusú templomát, amelynek berendezéséhez felhasználták a feloszlott egri trinitárius konvent templomának padjait is. A falu határában található az 1794-ben épített kápolna, amelyet a Kármelhelyi Boldogasszony tiszteletére emeltek, és később búcsújáró hely lett. 1800 körül építették a klasszicista stílusú Hanisz-kúriát. A falu ma is borairól nevezetes elsősorban.

Gyöngyösoroszi

A Mátra déli lejtőjén, Gyöngyöstől 8 km-re ÉNy-É-i irányban találjuk az 1600 lakosú települést. Csak alsóbbrendű közúton közelíthető meg Gyöngyösről, és a legközelebbi vasútállomás is itt található. A XIII. századtól ismert település a török hódoltság idején elnép­telenedett. A XVII. században újra lakott településsé vált. A falu életében jelentős szerepet játszott középkori eredetű ércbányászata, valamint a szőlő- és bortermelés. Nemesfém bányászata 1986-ig tartott, amikor bezárták a bányaüzemet. 1996-tól egy kanadai vál­lalkozó kapott 4 évre szóló kutatási engedélyt a terület aranykincsének felderítésére. A bányászatra utalnak a település földrajzi nevei: Aranyos-bérc, Aranybánya-folyás. A településnek kőlelőhelye is van. A lakosság fő foglakozása ma is a szőlőművelés. A környéken kitűnő csemege és borszótő terem. A község egyik legfőbb látnivalója a plébániatemploma, amely 1332-ben épült és amelyet a XVIII. század elején elpusztulta után helyreállítottak és bővítettek. A faluban élt Bajza József, a reformkor jeles költője, akinek emlékét egykori háza őrzi.

Gyöngyöspata

A Mátra délnyugati lábánál, Gyöngyöstől 12 km-re északnyugatra található a közel 2850 lakosú község. A 21-es utat Gyöngyössel összekötő alsóbbrendű, ám jó minőségű út mentén fekszik. A legközelebbi vasútállomás Gyöngyösön található. Honfoglaláskori település, Anonymus szerint a területet a honfoglalás után Árpád adományozta Ednek és Edömérnek, ahol később unokájuk, Pata várat épített. Ebben az időben épült a vár mellett a főesperességi templom. Oklevél 1234-ben említi először a helységet. Történelme során 1460-ban mezővárosként említik, ezt megelőzően a cseh husziták építettek itt favárat, amelyet maga Mátyás király vett be. A török hódoltság idején a megye második legnagyobb települése volt, és csak a visszafoglaló háború során következett be a népesség jelentős csökkenése. Lakosainak megélhetését a szőlő- és bortermelés biztosította, a mai lakosság is szőlő- és gyümölcstermeléssel foglalkozik. A község jelenlegi temploma gótikus stílusban épült és legszebb dísze a későreneszánsz, Jézus családtáját ábrázoló Jessze-oltár. Mind a templom, mind berendezése műemlék. Lakói régóta magas fokú énekkultúrával rendelkeznek. A népi hagyományokat a Gyöngyöspatai Pávakör ápolja. A templomban található Nekcsei Dömötör XIV. században írt bibliájának másolata, melynek eredetije az USA Kongresszusi Könyvtárában található.

Gyöngyössolymos

Gyöngyöstől 4 km-re északra, a Dél-Mátrában találjuk a települést. 1903-ig Solymos volt a neve a ma több mint 3200 lelket számláló falunak. Közúton közelíthető meg, a gyöngyösi vasútállomás esik hozzá a legkö­zelebb. Nevének korai alakjai: Solumus, Solimus. 1212-ben, II. Endre adománylevelében említik először. Történelme során nagyrészt az egri püspöksédhez tartozott. Már a XIV. században a birtok tekintélyes részét adta a szőlő. Ősi mesterségeik közül említhető a molnárkalács sütése és az erdő közelsége miatt a fafaragás. Fakanalakat, lapátokat, fogasokat faragtak. A lakosság megélhetésének biztosításához egyéb tevékenységeket is folytatott. Ezek az erdő- és fakitermelés, vasútüzemi munkák, kőbányászat, kőfaragás. Lakossága a tetszetős és sokszínű népviseletű palócok nagy családjához tartozik. A falu nevezetességei közé tartozik az 1400 táján épült temploma. Különösen figyelemre méltó a templom terméskőből épült késői Árpád-kori gótikus tornya. A templommal egy időben épült a plébániaház. Említhető még az általános iskola épülete, amely 1783-ban épült késő barokk stílusban. Természeti ritkaság a vulkáni dagadókúp, a 388 m magas Kis-hegy. A nagypatak mentén fekvő település kedvező adottságai révén az aktív pihenés, a vadászat, a turizmus gazda lehető­ségeit biztosítja. Újabb lehetőségeket biztosíthat az itt élőknek a beinduló falusi turizmus, a falusi vendéglátás. Szeptemberenként itt rendezik meg a "Solymosi szüretet"

Gyöngyöstarján

A település a Déli-Mátrában van, Gyöngyöstől 7 km-re északra. A majdnem 2600 lakosú helység közúton érhető el. Gyöngyösön található a legközelebbi vasútállomás. Későbronzkori leletek bizonyítják, hogy a környéken régóta élnek emberek. 1275-ben említi először írás Tharian major és minor névalakban. 1461és 1570 között mezővaros volt. A falu gazdálkodásának alapját a szőlő- és bortermelés mellett a kőbányászat jelentette. 1770-től működik a faluban téglaégető. Látnivalói között szerepel a barokk stílusú műemlék jellegű templom, amelyet 1772-ben fejeztek be. Említést érdemel a községhez tartozó Fajzatpusztán található klasszicista Almási-kúria. A kastély körül elterülő angolkert természetvédelmi terület. A ma is szállodaként működő sósréti vadászkastély parkja igazi botanikai élményt kínál. Minden évben sok vendég - köztük külföldi vadászok - fordul itt meg, Nem feledkezhetünk meg az 1740-ben Haller Sámuel tábornok parancsára vájt 542 m hosszú borospincéről, melynek előcsarnokában a szőlő- és bor­termeléssel összefüggő kiállítás látható. Igazi élményt jelent a hordókkal teli pince meglátogatása, amelyet a borkóstolás tesz teljessé. 78 kereskedelmi szálláshely segíti az idegenforgalmat.

Halmajugra

A Mátraalján, Gyöngyöstől 10 km-re délkeletre fekszik. Az M3-as autópálya  átadásra került új szakasza a határában halad el, és jelentősen javítja a település közlekedés földrajzi helyzetét. 1870 óta van vasútállomása a Budapest-Miskolc fővonalon. A 3150 lakosú helység a Mátra és az Alföld találkozásánál fekszik. Ennek következtében északi részén kiváló bor terem, déli része pedig a szántóföldi kultúráknak biztosit kitűnő feltételeket. A föld alatt gazdag szénmező és gyógyvíz található. Ősidők óta lakott terület, 1323-ban említik először Karachund néven. A Barczy-tó és Barczy-erdő mellett fekszik a valamikori kántorlakás. A tó csónakázásra alkalmassá tétele és a terület szabadidő központtá alakítása fontos lépés lehet az idegenforgalomba történő bekapcsolódáshoz. Az 1770-78 között épült barokk stílusú római katolikus temploma a szép copf stílusú főoltárral igazán figyelemre méltó csakúgy, mint a temetőben található szép sírkövek.

Kisnána

A keleti Mátra déli oldalán, Verpelét és Domoszló között egy völgykatlanban található a kedvelt kirándulóhely. A környék településeihez hasonlóan a honfoglalást követően Kisnána is az Aba nemzetség szállásterülete volt. 1415­ben Kisnána néven említik. A több mint 1200 lakosú település 1203-ig Felsőnána néven szerepelt. Közúton közelíthető meg. A legközelebbi vasútállomás Verpeléten, a Kál-Bátonyterenye közötti vasútvonalon található. A lakók foglakozasat tekintve a környék adottságainak megfelelően a szőlészet, borászat és a gyümölcskultúra a jellemző. Ma is kiváló bortermő hely. A kiterjedt erdőség lehetőséget biztosít az erdő- és vadgazdálkodásra. Jelentősnek mondható a községen átmenő idegenforgalom, de a falusi turizmus fellendítéséhez további lépések szükségesek. A vadásztatás főleg a külföldiek számára tehetné vonzóvá a települést. A látogatókat szépen rendezett környezetével fogadja a nemrég feltárt és helyreállított gótikus eredetú várrom. A nagyközönség számára 1971­ben megnyílt. Vármúzeum mellett érdemes megtekinteni a falumúzeumnak berendezett szlovák parasztházat is.

Mátraszentimre

Közel 600 lakosa van a Magas-Mátrában, 835 m magasságban fekvő 1938-ig Ötházhuta néven ismert hegyi településnek. Közúton jól megközelíthető, de a vasutaktól távol fekszik. Heves megye egyik legfiatalabb települése. Közigazgatásilag 1944 óta, önálló községgé alakulása óta hozzátartozik Mátraszentlászló (1938-ig Fiskálishuta), Mátraszentistván (1938-ig Felsőhuta), Galyatető, Fallóskút és Bagolyirtás. Mint a korábbi elnevezések is bizonyítják, ezen a környéken a XVIII-XIX. században üveghuták működtek. A települést gyakorlatilag az ekkor betelepített szlovák lakosok és utódaik lakták. Az itt élő emberek többségének megélhetését az idegenforgalom biztosítja. A felvidéki kedvelt üdülőhelyek elvesztése után kapott mind jelentősebb szerepet a magyar középosztály körében a különleges klímájú hegyvidék. A környék kiváló kirándulási lehetőségeket kínál azoknak is, akik csak a rövid sétákat kedvelik és azoknak ís, akik hosszabb útra vállalkoznak. Az egész területet behálózzák a turistaútvonalak. A felső-mátrai templomok közül talán a fallóskúti Mária Kápolna a legismertebb. Különlegesen szépek egyedi tűzzománc stációi. Fallóskút ma sokak által látogatott zarándokhely. A Mátrai búcsút a Három falu templománál rendezik évről évre. Hagyományosnak tekinthető a néptánc­fesztivál, valamint a tűzoltók versenye. Mátraszentistvánon a Vidróczki csárda őrzi a Mátra híres betyárjának Vidróczki Mártonnak az emlékét. Az ország legmagasabban fekvő Csillagvizsgáló és Földrengésjelző Intézete a területhez tartozó Piszkéstetőn van. Említést érdemel a mátraszentimrei tájház, melynek előkészítésében fid. Zakupszky Lászlónak, a falu első tanítójának vannak elévülhetetlen érdemei. A turisták számára 46 szálloda és 18 étterem áll rendelkezésre.

Markaz

Nagyréde

A 3. sz. főúton Budapest és Gyöngyös felöl is tábla jelzi a települést. A Mátra legdélibb községe, Gyöngyöstől alig 10 km-re található közel három és fél ezer lakossal. A határában talált pattintott kőeszközök arra utalnak, hogy a falu és környéke régóta lakott települések. Híresek feltárt avar kori temetői. Első írásos említése 1275-ben egy határjáró oklevélben található, amelyben a szőlőt is említik. A szőlőtermelés a Mátra kedvező klímája, a kiváló földrajzi és éghajlati adottságoknak megfelelően a XVIII. században, a török hódoltság után nagy lendületet vett. Különlegessége a településnek az az összefüggő szőlőterület, melyet a külföldiek is gyakran keresnek fel 1991 óta látható a nagyrédeí szőlő és bortermelés történetét bemutató kiállítás. A Magyarországról kikerülő bor 10 %-át a nagyrédei bor adja. A falu műemlékei között tartják számon az 1720 körül épült földesúri kúriákat, a Bulyovszky Dánielét és a volt Rédey-kúriát. A népi építkezés több emléke is megmaradt a XVIII. és a XIX. századból.

Vámosgyörk

Gyöngyöstől 12 km-re délre, a Gyöngyösi-síkon fekszik. Lakosainak száma meghaladja a 2100-at. Az M3-as autópályához közeli település egyben vasúti csomópont a Budapest-Miskolc fővonalon. Az első írásos emlék Jurk alakban említi 1273-ban. A honfoglalást követően királyi birtok, majd az Aba nemzetségbeli Kompoltiak birtokába került. Volt időszak, amikor nem lakott itt senki. Újratelepülését követően a megélhetést az őstermelés biztosította. 1868-ban a vasút kiépítése gyökeresen megváltoztatta a falu életét. Amellett, hogy bekapcsolta az ország vérkeringésébe, munkalehetőséget teremtett a lakóknak. Templomát 1897-re újjáépítették, mert a régi életveszélyessé vált. A településen három lakóházat nyilvánították műemlékké. Visontai Kovách János építtette a ma is meglévő kastélyt klasszicista stílusban. Új szárnyakkal látták el, és ma korszerűen felszerelt Szociális Otthon működik benne. Csodálatos parkját védetté nyilvánították.

 Vécs

A Keleti-Mátraalján, a 3-as főúttól 10 km-re északra található Kisnána és Feldebrő között. Közúton közelíthető meg. Feldebrő a legközelebbi vasútállomás a Kál­ - Kápolna - Bátonyterenye közötti vonalon. Nevével először 1332-ben találkozhatunk írásban, Weck névalakban. A Vecsi család birtoka volt. A török megszállás alatt elnéptelenedett, és csak a XVII. században népesült be újra. 1715-ben mint kuriális települést tartották számon. Lakossága a mezőgazdaságból élt. A mátrai borvidékhez tartozó település híres bora a Sáfrányai bor. Középkori temploma az 1835-ös földrengésben megrongálódott. A jelenlegi templom 1910-ben épült. A községben a népi építkezés vonásait hét lakóház őrzi.

Visonta

A Mátraalján, Gyöngyöstől 10 km-­re keletre fekszik az 1300-nál is több lakosú település. A 3-as főút mindössze 4 km-re délre halad tőle. Ludas a legközelebbi vasútállomás a Budapest - Miskolc fővonalon. Neve első írásos alakja Vysonta 1279-ből való. Birtokosa az Aba nemzetségből Csobánka, később a Kompolti család volt. 1445-ben mezővárosi joggal bírt. Lakói a török elől elmenekültek, de a XVII. század végén újratelepült. Az itt élők főként mezőgazdasággal foglakoztak, de már a XIV. században is a szőlő­művelés volt a meghatározó. Ma is leginkább szőlő- és gyümölcster­mesztéssel foglakoznak. Már a múlt században szénlelőhelyként ismer­ték, határában üzemelt is egy ki­sebb szénbánya. Az ország leg­nagyobb lignitmezőjének feltárására 1967-ben megnyitották a Thorez Külfejtéses Bányaüzemet, majd 1973-ban elkészült a 800 MW-os lignithasznosítású erőmű, hazánk legnagyobb hőerőműve. A település többször átépített temploma a XVIII. század elején már megvolt. Szen­télye valószínűleg a XV. századból származik. Az előtte álló Nepomuki Szent János szobor 1846-ban ké­szült el. XVIII. századi a Plébánia­ház, a Malomház pedig 1865-ben épült. Említést érdemelnek az or­szágos hírű borok tárolására a hegyek lábába vájt un. Lyukpincék. A faluban 10 éves építési tilalom volt érvényben. Ez alaposan gátolta a letelepedést. Az építési tilalom feloldásával a fejlődés elölt is és az idegenforgalom elölt is új távlatok nyíltak.

Visznek

A Gyöngyösi-síkon, Gyöngyöstől 18 km-re délre található a több, mint 1300 lakodú község. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Jászárokszálláson keresztül közelíthető meg közúton. A legközelebbi vasútállomás is Jászárokszállás a Vámosgyörk-Ujszász vonalon.

Az Aba nemzetségbeli Kompoltiak birtokát képező település neve írásban először 1262-ben olvasható. A török kétszer is elpusztította, csak 1701 óta lakják folyamatosan. A gabonafélék és kukorica mellett burgonyát, dinnyét is termesztettek megélhetésük biztosítására az itt lakók. Templomot már az 1699-es templomösszeírás is jelez ezen a helyen, de ennek teljes átépítése csak 1890­ben fejeződött be, műemlékként tartják számon. Említésre méltó a Gyöngyös-patakon átvezető múlt század elején épült kőhíd, a „Nagyhíd". A község három régen épült lakóháza viseli magán a népi építészet jegyeit.